facebook-32   youtube-32

BÖN SZÓJEGYZET

a ciklikus létezés hat világa (tib:rigsz drug). Általában „hat világként” vagy „hat lokaként” utalunk rá. A „hat világ” a lények hat osztályára utal: istenek, félistenek, emberek, állatok, éhes szellemek és pokollakók. A hat világ lényei szenvedést élnek át. Szó szerint világok, melyekben a lények megszületnek, ugyanakkor széles körű és hatásosan kötött mesterkéltsége is potenciális tapasztalásunknak, mely folyamatosan alakítja és korlátozza átélésünket.

bardó (tib:bar do,szkt:antarabhava). A bardó jelentése „köztes lét”, és a lét bármelyik átmeneti állapotára utalhat – az életre, meditációra, álomra, és a halálra. Általánosabban a halál és az újjászületés közti állapotra utal. a szó.

bön (tib:bon). AbönTibet spirituális őshagyománya. Megelőzi időben az indiai buddhizmust. Habár a tudósok nem értenek egyet a bön eredetét illetően, maga a hagyomány tizenhétezer éves szakadatlan hagyományvonalat tud maga mögött. Hasonló a tibeti buddhista iskolákhoz, főleg a Nyingmához, és kiemelkedően választékos ikonográfiája, gazdag sámánisztikus hagyománya, és az különbözteti meg, hogy hagyományvonalát Buddha Senráb Mivocsere, nem pedig Sakjamuni Buddhára vezeti vissza.

csöd (tib:gcsod). Szó szerint „levágás, átvágás”. Ismerik a „félelem célszerű felhasználásaként” és a „nagylelkűség műveléseként” is. Acsödszertartásos gyakorlat jelentése, hogy eltávolít a testhez és az egóhoz való minden ragaszkodást. Mindazt, amiből az egyén összetevődik, felajánlja más lényeknek. Ezért a gyakorlat magába foglalja a lények különböző osztályainak kidolgozott felidézését, azutáni a gyakorló képzeletben felvágja és átalakítja testét felajánlási tárgyakká és anyagokká. A csöd dallamos éneklést, dobokat, csengőket és kürtöket használ, s általában félelmet előidéző helyeken gyakorolják, mint az égetőhelyek, temetők és távoli hegyi átjárók.

Átjutás (tib:thod rgal, tögál). A Dzogcsen gyakorlás két fő részének egyike. Az egyesültséget hangsúlyozza minden felmerülővel. Atögálhasználja a sötét elvonulás, a nap és az égbe nézés látomásos gyakorlatait.

Átvágás (tib:khregsz csod, trekcsö). A Dzogcsen gyakorlás két fő részének egyike. A hangsúly minden szórakozottság és elhomályosulás átvágásán van, hogy a természetes állapotban tartózkodhasson a gyakorló.

dharmakája (tib:bon szku, csosz szku,szkt:dharmakája). Azt mondják, hogy a buddha birtokolja a három testet (káját):dharmakáját, szambhogakájátésnirmánakáját.Adharmakájátgyakran „igazságtestnek” fordítják, a buddha abszolút természetére utalva, mely minden buddhában közös, és azonos minden létező abszolút természetével: üresség. A dharmakája nem-kettős, fogalmaktól üres és minden jellegzetességtől mentes. (Lásd a szambhogakájáná és nirmánakájánál is).

gong-ter (tib:dgongsz gter). Tudati kincs. A tibeti kultúrának része atermahagyomány: szent tárgyakat, szövegeket, tanításokat rejtettek el egy bizonyos kor mesterei a jövő számára, amikor a termákat megtalálják. A termákat megtaláló tantrikus mesterekettertönöknek,kincslelőknek hívják. Termákat lehet találni konkrét helyeken, mint barlangok, temetők, vagy pedig az elemekben, mint a víz, fa, föld, tér. Meg lehet őket kapni álomban vagy vízióban, vagy közvetlenül a tudatosság mély szintjein. Az utóbbi esetet ismerikgong-ternek,tudat-kincsnek.

védelmező (tib:szrungma, csosz szkjong, szkt:dharmapala). A védelmezők férfi vagy női lények, akik fogadalmat tettek a dharma (tanítások), és a tanítások gyakorlói védelmezésére. Lehetnek világi védelmezők, vagy a megvilágosodott lények haragos megnyilvánulásai. A tantrikus gyakorlók általában a vonalukhoz kapcsolódó védelmezőhöz fordulnak, s rájuk támaszkodnak.

dzsálü (tib:’dzsa ’lusz) Szivárványtest. A Dzogcsen teljes megvalósításának jele a szivárványtest elérése. A megvalósított Dzogcsen gyakorló, akit már nem kápráztat el a megnyilvánuló anyagiság vagy kettősség, mint tudat és anyag, a halála idején szabadon engedi fizikai testét alkotó elemek energiáit. Maga a test felolvad, csak haj és köröm marad utána, s a gyakorló tudatosan belép a halálba.

karmikus nyom (tib:bag csagsz, szkt:vaszana). Minden egyén által végrehajtott cselekedet, fizikai, verbális vagy mentális, ha szándékosan és a legkisebb ellenérzéssel vagy vággyal tette is, nyomot hagy az egyén tudatáramában. E karmikus nyomok felhalmozása szolgál arra, hogy az egyén tapasztalásának minden pillanatát pozitívan, vagy negatívan befolyásolja.

kája (tib:szku). A szónak számos jelentése van. A „testet” vagy a „tapasztalás dimenzióját” jelenti.

khándró (tib:mkha’ ’gro ma,szkt:dákini). A tibetiben adákinivel azonos kifejezés akhandroma, ami szó szerint „női-ég-járót” jelent. Az „ég” az ürességre utal, a dákini ebben az ürességben utazik, s az abszolút valóság teljes megvalósításában cselekszik. A dákini lehet emberi származású nő, aki megvalósította igaz természetét, lehet nem-emberi nő vagy istennő, vagy pedig a megvilágosodott tudat közvetlen megnyilvánulása.

künsi (tib:kun gzhi, szkt:álaja). A bönben a künsi minden létező alapja, beleértve az egyént is. Nem azonos az álaja vidzsnyánával a Jógacsárában, amely inkább akünsi námséhez hasonló (lásd alább). A künsi az üresség és tisztaság egysége, az abszolút nyitott befolyásolatlan végső valóság, a megnyilvánulás és tudatosság szakadatlan játékának egysége. A künsi a létezés alapja.

künsi námse (tib:kun gzhi rnam sesz,szkt:alaja vidzsnana). A künsi námse az egyén alap tudata. „Raktár” vagy „tárház”, melyben a karmikus nyomok tárolódnak, s amelyből a jövőbeli tapasztalás felmerül.

 (tib:bla). Lélek. Alapvető emberi jóság. A fajok alapvető életképessége.

láma (tib:bla ma,szkt:guru). A guru szó szerint „súlyosat” jelent, akit megtöltenek a megvilágosodott minőségek (buddha guna). A láma jelentése, hogy „nincs nála magasabb”. A láma spirituális tanítót jelent, akinek felülmúlhatatlan jelentősége van a gyakorló tanítvány számára. A tibeti hagyományban a lámát még magánál buddhánál is sokkal fontosabbnak tekintik, mivel a láma kelti életre tanításokat a tanítvány részére. Abszolút szinten a láma saját buddha-természetünk. Relatív szinten a láma saját személyes tanítónk. Mindazonáltal a láma kifejezést udvariassági formulaként bármelyik szerzetes vagy spirituális tanító megszólításaként is használják.

nága (tib:klu, szkt:nága). A vízzel kapcsolatos kígyó-szellemek.

ngön dro (tib:szngron ’gro,szkt:purvagama). Előkészítő. Általában a különböző típusú előkészítő gyakorlatokra utal, a tanítás szintjétől függően.

nirmánakája (tib:szprul szku,szkt:nirmánakája). Anirmánakájaa dharmakája„kisugárzás teste”. Általában a buddha látható, fizikai megnyilvánulására utal. A kifejezés a fizikai dimenzióra is vonatkozik.

nirvána (tib:mja ngan lasz ’dasz pa,szkt:nirvána). Minden szenvedés meghaladása. A kifejezésnek különböző hangsúlya van a tibeti bön és buddhizmus különböző iskoláiban. Általában aszamszáraellentétének tekintik, ami feltételekhez kötött, s szomorúság és szenvedés jellemzi.

pho wa (tib:pho ba). A tudatosság áthelyezése. Rendszerint arra a gyakorlatra utal, amikor a halálban tudatosan helyezik a tudatot a testen kívülre.

prána. Lásdlung.

szamádhi (tib:ting nge ’dzin,szkt:számádhi). A sok különböző meditatív tudatállapot, vagy transz egyike.

szambhogakája (tib:longsz szku,szkt:szambhogakája). Buddha „gyönyörűség teste”. Aszambhogakájatest teljesen fényből áll. Ezt a formát gyakran vizualizálják a tantrikus és szutrikus gyakorlatokban. A Dzogcsenben leggyakrabban adharmakájátvizualizálják.

szamszára (tib:’khor ba,szkt:szamszara). Az elzárt, kettős tudatból felmerülő szenvedés világa, ahol az összes létező állandótlan, és bennerejlő lét nélküli, s ahol az összes érző lény szenvedést él át. A szamszára a ciklikus létezés hat világát foglalja magába, de tágabban az érző lények jellegzetes létmódjára utal, akik szenvednek, mivel a tudatlanság és kettősség káprázatának csapdájába estek. A szamszára akkor ér véget, amikor a lények elérik a tudatlanságtól való teljes szabadságot.

Senlá Odkár (tib:gSen lha ’od dkar). Senlá Odkár Senráb Mivocse, vagyis a bönt megalapító buddha szambhogakája formája.

Senráb Mivocse (tib:gSen ráb Mi bo cse). Senráb Mivocse volt a bönt alapítónirmánakájaBuddha, és hagyományosan úgy hiszik, hogy tizenhétezer évvel ezelőtt élt. A bön irodalomban tizenöt kötetnyi Senráb Mivocse életrajz ismert.

sunyátá (tib:sztong pa nyid, szkt:sunyátá). Üresség. Minden jelenség abszolút természete.

három gyökér-méreg (tib:rtsza ba’i nyon mongsz gszum,szkt:mulaklésa). Tudatlanság, utálat és vágy, a három alapvető nyomorúság, mely állandósítja az élet folytonosságát a szenvedés világaiban.

tigle nyag csik (tib:thig le nyag cig). Egyedüli gömb, az élek vagy elkülönülések nélküli létezés szimbóluma. Minden valóság nem-kettős természete.

tögál. Lásd Átjutás.

trekcsö. Lásd Átvágás.

trul khor (tib:’khrul’khor, szkt:jantra). Szó szerint „mágikus kerék”. Sajátos jógikus gyakorlat. A fizikai helyzetek, mozgás, légzés és meditáció gyakorlata, mely a pránát a középső csatornába irányítja. A jóga megtisztítja a test, energia és tudat akadályait és támogatja az egészséget. Végső célja, hogy a test és a test energiájának támaszaként használva a gyakorló stabilizálódjon arigpanem-kettős tudatosságában.

cá. Lásdcsatornák.

cá lung (tib:rtsza rlung). Jógikus gyakorlat, mely a csatornákat () és az életenergiákat (lung) használja. Tág kategória, és sok gyakorlatot ölel föl az összes tibeti hagyományban.

 (tib:jid,szkt:mánász). A működő tudat, mint a tudat természetének ellentéte. Egy a sok tibeti kifejezés közül, mely a tudat különböző aspektusaira utal.

ji ge (tib:ji ge). Irott nyelv, szó, hang, jellemvonás.

jógin (tib:rnal ’bjor pa,szkt:jogin). Az olyan meditatív jógák férfi gyakorlója, mint az álom és az alvás jógái.

jógini (tib:rnal ’bjor ma,szkt:jogini). A meditatív jóga női gyakorlója.

Zhang Zhung Nyan Gyud (tib:Zhang zhung sznyan rgyud). A Zhang Zhung nyan Gyud a Dzogcsen tanítások egyik legfontosabb ciklusa a bönben. A tanításokupadésasorozatához tartozik.

siné (tib:zhi gnasz,szkt:samatha). Nyugodt tartózkodás, elnyugvás. A nyugalomban tartózkodás gyakorlata a külső és belső tárgyra való fókuszálást használja a koncentráció és tudati stabilitás kifejlesztéséhez. A nyugalomban tartózkodás alapvető gyakorlat, alap az összes magas meditációs gyakorlat kifejlesztéséhez, és szükséges az álom és az alvás jógáihoz is.